2002. december 12-én sikeresen abszolváltam a vadászvizsgát, ami után majdnem 1 évet kellett várnom, hogy elejtsem az első vaddisznómat, igencsak szerencsés körülmények között.

2003 októberében már egyetemre jártam, amikor az egy kedd délután megcsörrent a telefonom. Édesapám hívott, és elmondta, hogy egy régi barátjának a jóvoltából meghívtak bennünket vadászni Kadarkútra. Megörültem, mert azért akárki akármit is mond, Somogy megye a vaddisznó vadászok "El Dorado"-ja. Így csütörtökön az utolsó órám után rohantam is az állomásra, hogy először hazautazzak, felvegyem a felszerelésemet és édesapámmal útnak induljunk. Pénteken délelőtt meg is érkeztünk Kaposvárra, ahol a vendéglátónkat felvettük és Vele együtt felmentünk a Kadarkúton lévő kis házába, ahol a szállásunk is volt. Hidegek és nyirkosak voltak akkortájt a nappalok, aminek eredményeképpen a kis ház igencsak hideg volt. De én ezzel akkor is és most is úgy vagyok, hogy nem igazán érdekel, mert vadászom, és az minden kellemetlenségért kárpótol. Kicsomagoltunk, átöltöztünk, majd megbeszéltük, hogy ki, melyik lesre fog ülni este. Nekem a faluhoz legközelebb eső les jutott első alkalomra. Ugyan vaddisznót nem láttam aznap este, de helyette egy 50 db-ból bikából álló szarvasrudlit igen. Másnap reggel sem jártam szerencsével, pedig a falutól már egy távolabbi lesre ültem. Az időjárás kezdett egyre zordabbá válni, elkezdett fújni a hideg északi szél, és hozzá permetszerű eső társult. Féltünk attól, hogy ha ez nem változik, akkor hiába voltunk tele nagy reményekkel, nem fogunk szerencsével járni. Az ebédnél újra tanácsot ültünk - akkor már kiegészülve más vadászokkal, akik aznap érkeztek a szomszédos házba -, mert az időjárás nem akart változni. Úgy döntöttünk, hogy mindannyian megpróbáljuk az estét, esőkabátunk és hálózsákunk van, így ha úgy adódik, akkor egész este kint leszünk. Nekem egy kukoricatarló szélén álló les jutott. A les mögött egy akáccal és szederindával sűrűn borított katlan volt, míg a kukoricatarló túlsó szélén a SEFAG-nek a területe kezdődött. A szél egyre jobban rákezdett, és az eső sem akart csendesedni, aminek többek között azért sem örültem, mert az összes az arcomba vágott, és így szemüveges lévén 10 percenként törölgetnem kellett a vizet a lencsékről. Egy kis idő múlva aztán az eső abbamaradt, és a szél sem fújt már olyan viharosan, így az elemekkel folytatott harcba kifáradva elszenderültem a lesen.

Amikor felébredtem, furcsa zajra lettem figyelmes. Hangos fújkálást és csámcsogást hallottam. Hirtelen feleszméltem, hogy ez csakis vaddisznó lehet, azonnal megtöröltem a szemem, magamhoz vettem a fegyvert és feszülten várni kezdtem. A területen engedélyezett volt a lámpa használata esti vadászaton, így azt is készenlétbe helyeztem, kicsit késve, mert mire beállítottam, hogy ne akadjak bele az akkumlátort a lámpával összekötő zsinórba, a mellettem lévő lesről már villant is lámpa. Amikor a fénycsóva által a tarlón megvilágított részre néztem, nem akartam hinni a szememnek. Mintegy 20 db vaddisznó süldő turkált ott békésen, a lámpa fényétől nem zavartatva. Felvettem hát én is a fegyverem, megkerestem a céltávcső segítségével egy kisebb süldőt. A lövésemmel egy időben a mellettem álló lesről is lövés dördült, így a zaj elülte után a lámpa fényénél két süldő feküdt a tarlón. Gyermeki öröm öntötte el a szívem, és akkor először a könny is kicsordult a szememből, hogy meglőttem az első vaddisznómat. 

Pár perccel a sikeres elejtés után édesapám már hívott is mobiltelefonon, hogy gratulálhat-e és, hogy akkor elindul a lesemhez, addig ne szálljak le róla. Mikor megérkezett, együtt mentünk az elejtés helyére, ahol már ott várt bennünket a vendéglátónk és a töret átadását követően birtokba vehettem a vadamat. Visszatérve a kis házhoz megtörtént az első vadaknál szokásos vadásszá avatás, illetve a koccintás.

A vacsoránál aztán kiértékeltük a vadászat és az elejtés körülményeit. Akkor mesélte a mellettem lévő lesen ülő vadász, hogy a konda feltehetőleg egy pár perccel a felébredésem előtt érkezett meg, az Ő első lövése után 5 perccel. Csodálkozva néztem, hiszen én azt hittem, hogy akkor volt neki is az első lövése, amikor nekem. Kiderült, hogy tévedtem, ugyanis először egy nagy vadkan váltott át a lesek között, amire ugyan rálőtt, de jócskán mögé ment a lövés, amire a kan a lesem mellett ugrott be a sűrűbe. Így kiderült, hogy mi zökkentett ki az álmomból. Nem sajnáltam az elszalasztott alkalmat, mert így is szerencsés voltam.

Köszönöm Diana!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.